Hogyan készültem fel erre a kihívásra?
-
A maratoni táv speciális felkészülést, fizikumot,
lélekjelenlétet, kitartást kíván, közismert tény.
-
Mint kihívás, bennem valahol évek óta motoszkált, de
mindig találtam rá 101 okot, miért nem érett még meg a
döntés, hogy lefussam.
-
Ráadásul inkább csapatember és váltófutó vagyok, mint
egyéni távokat teljesítő.
Elérkezett 2019, amikor olyan völgyekkel néztem szembe, hogy
a futás egy hosszú belső útra is terelt, a gondolataimat
imában is érlelve azt vettem észre, hogy mosolygok és sokat
futok. A szeptemberi budapesti 34. SPAR futóversenyen 30
km-nyi „aszfalt adag” letolására neveztem, hogy felmérjem
mit jelent túlmerészkedni egy félmaratonon. Nehéz volt a
monotonitása, a nagy meleg, és a sugárzó aszfalt miatt, na
és jött a jól ismert holtpont… maraton? Na nem!! Aztán az
Egyesületünkből 3 csapattal vettünk részt az októberi
Debrecen-Nagyvárad Organica FX Szupermaraton versenyen. A
következők az emlékképeim: rendkívüli hőség, kukoricatáblán
történő eltévedés, porfelleg, cipő KO, izgalmak a
váltópontokon, és egy szenzációs befutás a célba. Emellett
egy váltótárs egész nap a maratoni élményeiről, és a
futásairól mesélt. Tormáné Vajda Nóriról van szóJ Türelmes
alkat lévén néha talán flegmatikusan beburkolództam, jelezve
váltsunk már témát, beszéljünk inkább a klímaváltozásról.
Aztán teltek a hetek és sok-sok szálból kibontakozott az új
célom, hogy 2020. március végén indulok a debreceni Rotary
versenyen és maratont fogok futni!
Ezt követte a tervezés fázisa, azaz kutatás, edzéstervek
válogatása, inspiráció egyesületi futóktól, jó
beszélgetések, végül mindezeket mérlegelve készítettem egy
saját tervet, vettemegy GPS pulzusmérő órát és időközben új
cipőt is. Megkérdeztem az ellendrukkereket is, akik nyilván
le akarnak beszélni a maratonról, de azért is jó taktika
őket meghallgatni, mert fejlődsz. Mindezek után nem volt más
dolgom, mint futni a terv szerint és figyelni. Decemberben
beleléptem egy rozsdás szegbe, ezért a hagyományőrző
egyesületi szilveszteri futáson kocogni sem tudtam. Nem
szeretek hidegben és esőben futni, amire egyáltalán nem
gondoltam, amikor kiválasztottam a márciusi verseny
időpontját. Ajjaj. 2020 első hónapjaibanszerencsére enyhe
volt a tél, és vasárnaponként hétről hétre hosszabb távokat
futottam néha Nórival, Sanyival, Zolival együtt, például a
YoursTrully 25 km-es helyi közösségi versenyen. Egy február
végi edzésnapon több mint 37 km-t teljesítettem, ezt
követően hálatelt szívvel ki mertem magamban mondani, hogy
sikerülni fog az a maraton egy hónap múlva. Fel is hívtam
mindannyiunk számára fontos „edző” barátainkat és
„futópéldáinkat” Fekete Anti bácsit és Csontos Tibit, akik
megerősítették, hogy a jelenlegi eredményem szerint az
edzéstervet követve teljesíthető lesz a maraton.
COVID-19
A koronavírus miatt 2020. március 11-én a 41/2020.
Kormányrendelet értelmében mindenféle rendezvény megtartását
törölték, és az országos karantén gyökeresen megváltoztatta
mindannyiunk életét. Az ezt követő hónapokban a rengeteg
kihívás mellett jó dolgok is történtek. A szabadtéri egyéni
futást, testmozgást ugyan engedték, de szinte mindenhol
bezárták a sportpályákat, futóhelyeket. Maradt az aszfalt
vagy a terep. Életemben egy átértékelésnek illetve
„hazatérésnek” tartom azt, ahogy Hajdúböszörmény környékét,
a közeli erdőt, a külterületeket és Zelemért futva fedeztem
fel.Nem biciklivel, nem kocsival, nem gyalog, nem fujjogva,
hanem nyitott szívvel, szemekkel és gyors lábakon. A nyulak
számolását száznál feladtam… Búzatábla mellett futni, vagy
hétről hétre látni hogyan változik a vegetáció az erdőben
egyszerre volt természetes és különleges érzés is. Korábban
nem jártam a Kossuth szőlőskertben, ahol több a század első
évtizedeiben épült, néprajzi értékeket őrző házakat, egykori
gazdaságokat láttam. Bevallom, nagy túrázó vagyok, de a táj-
és terepfutást elsajátítani még nem volt szerencsém,és ezt
Tibinek köszönhetem.Nyáron újra kitűzték a verseny dátumát,
szeptember 27-re. Azonnal eszembe jutott, hogy nagymamám
ezen a napon lenne 97 éves. Ha futok felé is haladok…
A Verseny napja
A Covid-19 hírei közel ezer fős új megbetegedésekről szólt,
és a futóversenyt aDebreceni Kilométerek SE fontos
biztonsági előírások betartása mellett szervezte meg. A nagy
nap előtt szakadt az eső,míg azon a napon a felhőket
széthúzták.
9 óra 2 perckor rajtoltak a maratoni távon futók. Nem néztem
meg, hogy hányan neveztünk, vagy kikkel vagyok egy
korcsoportban, kit ismerhetek esetleg. Szétnéztem, és 50-70
főre saccoltam az indulókat. Egyet tudtam, mindig a 42 km-es
futók vannak a legtöbb ideig a pályán, a többi távon
indulók, és az azzal járó tömeg addigra már eltűnik, mire a
maratonisták célt érnek. A X. Rotary futóversenyen kisebb
pályamódosítással ugyan, de egy 5,2 km-es kört kell 8-szor
lefutni. Egy maraton nem egyenlő két félmaratonnal, hányszor
hallottam ezt a mondatot, és már többször futottam itt 2
vagy 4 kört, de ez más lesz. Ez a cél a szívemben van, és
hiszem, hogy az Isten is örül ezen…Az edzéstervem alapján 4
órás eredményt kalkuláltam. Elindultam és körről körre
gyűjtve a kilométereket, örömmel, mosolyogva és jól esően
futottam le azt a 42 kilométert! Aki nem hiszi járjon utána…
Végezetül szeretnék köszönetet mondani első körben a
szüleimnek és a családomnak, akik támogattak. Nővéremnek,
aki eljött szurkolni és a világon a legfinomabb
kókuszgolyójával lepett meg. Aztán köszönöm Nektek
Böszörményi Körútfutók, barátok, hogy bátorítottatok. Külön
köszönet Hadháziné Szabó Csillának, akinemcsak végig
mellettem állt az elmúlt időszakban, hanem hozott egy
sok-sok aláírással díszített ZÁSZLÓT… Amikor indulás előtt
megláttam könnybe lábadt a szemem, hogy ott vagytok. Csilla
körről körre lobogtatta azt a „dedikált vásznat”, én pedig
név szerint emlegettelek, és hálát adtam értetek. Valójában
nem egyedül futottam, hanem Veletek, elképzeltem, hogy mikor
kinek adom át a stafétát… Tudtam, hogy eljön a családom,
hogy Nóri segít a frissítésben és mindenesem lesz, jön
Bendegúz, és barátok is jöhetnek. Persze a félmaratont futó
társakat is láttam Sanyi, Zoli, Mariann, Anti és Andi is
kacsintott, de amikor Szabó Imi, Julika, és Anti bácsi
megjelentek a pálya különböző pontjain és egy „hajrá
Andival, hajrá Hajdúböszörménnyel” bátorítottatok, na az
rendkívül sokat adott! Igen, 4 óra 3 perccel befutottam,
sikerült, hallelujah!
Ha végiggondolom azt a több mint másfél ezer kilométert,
amit tavaly november óta lefutottam, nem is a futás vagy a
táv a lényeges, hanem hogy természetesen és belülről
érkezett a cél. Számomra, sokan tudjátok végig erőt adott
Isten, aki ha megállít, elfogadom, hogy nem, ami igazán
fontoskivé formálódok, formálódunkaz úton és hová tartunk.
2019-ben egy ige, amit a pólómra is felírattam, nagyon
megérintett: Ki választana el minket Krisztus szeretetétől?
…Sem magasság, sem mélység (sem COVID-19) sem semmiféle más
teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől,
amely megjelent Jézus Krisztusban. (Pál levele Rómaiakhoz
8:39 alapján)
Szabó Andrea
